Elengedtelek. Sosem volt szükségem támaszra, azt pedig nem kockáztatnám, hogy engem is leránts magaddal a mélybe.
Kedveltelek téged. Nem mondom azt, hogy hazudtál, legfeljebb magadnak. De hiába vagy te a kis herceg, én pedig rózsa, ha nem locsolsz meg néha.
Most már nevezhetjük akárminek, mert nincs mit elnevezni. Unalomig kopott szavakat adogatunk egymás szájába, és meg se rágjuk, csak lenyeljük. Már nincs újdonság, csak emlék vagy, jelenet a kedvenc filmemből. Néha kedvtelésből elindítom, de ahhoz túl sokszor láttam már, hogy sírjak rajta. A vége úgyis mindig ugyanaz: a sötétben ülök egyedül.
0 megjegyzés