Ebben a világban a vereség is egyfajta győzelem, harsány és valóságszagú. Ugyan ki akarná másért törni magát? Ki akarna alkalmazkodni olyan emberekhez, akik a természetes tökéletlenségüknél fogva saját magukat is nehezen tudják elfogadni? Ki kérne az almából, amikor el is veheti, vagy minek neki alma, ha nem szereti, esetleg soha nem volt kedve megkóstolni? És ha véletlenül meg is kívánja, egyszerűbb örülnie annak, ha piros, mint azt firtatni, kukacos-e belül.

Úgyis csak egy harapás minden szerelem – ha nem finom, lépünk tovább.